Révbe érni látszik a balti térség és az EU jelenlegi egyik legnagyobb infrastrukturális fejlesztésének, a Rail Balticának a terve. A tervek értelmében európai nyomvonalú vasúti összeköttetés épül a Helsinki-Tallinn-Riga-Kaunas-Varsó vonalon és Berlin felé folytatódik összeköttetést teremtve a balti térség és az európai vasúthálózat között.

A projekt jelentősége, hogy a balti térség közlekedési szempontból is felkerüljön Európa térképére. Észtország kifejezetten elszigeteltnek számít. Vasúthálózata a szovjet széles nyomvonalat követi, ami elvileg hasznos lehetne keleti irányba, azonban a hűvös észt-orosz kapcsolatok következtében nem beszélhetünk pezsgő forgalomról. Én még vonaton nem utaztam Észtországban, úgy vettem észre, hogy az emberek a távolsági buszjáratokat preferálják annak ellenére, hogy autópályák sem igen vannak. Az úthálózat java része egy-egy sávos, amúgy jó minőségű, de mégiscsak autóút. A közlekedés talán annyival könnyebb a hazai viszonyokhoz képest, hogy mivel nincs nagy átmenő tranzitforgalom nem kell végtelen kamionsorokat előzgetni és az egyébként is gyéren lakott országban alacsony a forgalom.

Nemzetközi viszonylatban azonban egyértelmű az elszigeteltség. Észtország a a balti államok legészakibb részén van. Finnországtól a Finn-öböl választja el, amit jelen pillanatban vagy repülőgéppel vagy a kompjáratok egyikével lehet átszelni. A komp 2-2,5 óra alatt kel át, a repülő 15 perc alatt ott van ugyan, de a biztonsági ellenőrzések és a reptér távolsága (Helsinkiben legalábbis) miatt ez az út is inkább 2-2,5 órának tekinthető. Van egy ambiciózus terv arról, hogy alagút épül Tallinn és Helsinki között, sőt az is része ennek az álomnak, hogy a két város Tallsinki néven egyesül. Az alagút megépítésével akár 30 percre csökkenhetne az átkelési idő. A terv egyelőre állom marad. Az EU azt a projektet nem támogatta. Az elutasítás után a finnek úgy nyilatkoztak, hogy nem mondanak le a tervekről, valójában nagyon nehezen lehet kifizetődő beruházásként megvalósítani. Nincs ugyanis olyan volumenű forgalom a két ország között, ami akár évtizedek alatt visszahozna a beruházás költségeit. Svédország és Szentpétervár is elérhető hajóval, ezek azonban egész éjszakás 10-12 órás utak.

A közúti közlekedés a fentiek figyelembevételével viszonylag akadálymentes a három balti országon belül. Rigába 3-4 óra alatt, Vilniusba olyan 6-7 óra alatt lehet elérni. Az a Budapest-Bécs, Budapest-Prága viszonylatnak felel meg időben. A bajok a litván-lengyel határt átlépve a Varsó-Kaunas vonalon kezdődnek. Az út arrafelé kritikán aluli.

Az oroszok irányába lehetne jobb a közlekedés, de azt meg a schengeni határ illetve a rossz szomszédsági kapcsolat teszi periférikussá. Repülővel sem jobb a helyzet, Tallinn enyhén szólva nem egy reptéri csomópont. Helsinki már az, onnan el lehet érni mindent, Tallinnból Berlinbe például vagy mondjuk haza Budapestre csak átszállással lehet eljutni.  

A vasút tehát azért nagy terv, mert tényleg nagyot dobhatna a három Balti ország közlekedésén. A project 3,5 milliárd eurós költségének 85 százalékát az EU kohéziós alapjából finanszírozzák ha az érintett országok időben be tudják nyújtani a projekt terveket.

Ez nem mentes a problémáktól. A három balti országnak közös projekt céget kell létrehozni, de igen hamar összekaptak a nyomvonalon. Észtországon belül is volt nem kevés vita, nem problémamentes a földek, telkek kisajátítása sem. A fenti képen vastag zölddel látható az eredetileg tervezett, mondjuk úgy, hogy legrövidebb ésszerű nyomvonal. Azonban a litvánok nem bírták elviselni, hogy a járat ne menjen keresztül az ő fővárosukon (Vilnius) is, ami viszont egyszerűen nem esik útba. Az észt Tartu, a híres egyetemváros, amolyan második főváros szintén kiverte a hisztit és az egész projekt majdnem meghiúsult azzal, hogy lassan nem volt város, amelyik ne jelentkezett volna be, hogy ő is rajta akar lenni a nyomvonalon.

Június 18-án egy tallinni találkozón úgy tűnik nyugvópontra jutottak a kérdésben. Vilnius felkerül a nyomvonalra, aminek pluszköltségeit pótlólagos EU forrásokkal akarják állni. Tartu viszont nem, és máshol sem engedtek. Tehát a nyomvonal hat fővárost fog érinteni Helsinki-Tallinn-Riga-Vilnius-Varsó-Berlin. Berlinből pedig már van összeköttetés a főbb európai vonalakkal.

Publicisztikákban olvastam újságírók azon elképzelését, hogy végre európai módon lehet közlekedni majd, szélsebesen száguldó TGV szerű vonaton kávézgatva Tallinn és Berlin között. A Rail Baltica terve potenciálisan közelebb hozza ezt az elképzelést, szakértők azonban óva intenek az ilyesfajta álmodozástól. A Tallinn-Berlin út 10-15 órát is igénybe vehet és árban a repülőjeggyel vetekszik, ami még azért átszállással is jóval rövidebb idő alatt megoldható. A vonat igazi jelentősége helyi viszonylatban lesz, a Tallinn-Riga, Riga-Vilnius, Vilnius-Varsó és így tovább viszonylatokat fogja megdobni, illetve attól függően, hogy hány megállót terveznek a reggeli-esti munkába ingázók fogják a busz/autó helyett a vonatot választani. 

Ez azért is fontos, mert nem annyira egy fél kontinenst átszelő nagy útra tervezik a járatot (például éjszakai menetrenddel, hálókocsikkal) hanem a helyi munkába járók ritmusához igazítják. Az is igaz ugyanakkor, hogy ha egyszer elkészül az infrastruktúra akkor egy megváltozott gazdasági környezetben (ha például a balti országok felkapott helyek lesznek üzletembereknek, befektetőknek, letelepedőknek) már könnyebben lehet a menetrendet, a járatok funkcióit a változó lehetőségekhez igazítani, mint most, amikor érdemben nincs infrastruktúra, tehát nincs is miről beszélni.

Habár sok vita volt a kérdésben, és lesznek még kanyarok, szerintem ez a vasút meg fog épülni.