Vita van Észtországban arról, hogy jó dolog-e teljesen elutasítani állampapírok kibocsátását. Az észt államadósság mértéke a legalacsonyabb Európában mindössze 9,4% és az ország 2002 óta nem bocsátott ki állampapírokat. Az alábbi ábra az államadósság mértékét hasonlítja össze Észtország, Görögország és az eurózóna országainak esetében. (A bloomberg cikke angolul itt olvasható a témában)

debt_1.jpg

Az észtek ezerszer inkább sanyargatják magukat (fizetések akár nominális csökkentése) minthogy bármilyen módon lazuljon a pénzügyi fegyelem. A görög és általában a déli államok eladósodottságának példájára hivatkoznak, azonban sokak szerint azért a ló másik oldalára sem kéne esni.

Nyugat-európai társaikhoz képest az észtek annyival jobb helyzetben vannak, hogy fejlesztési pénzek azért bőségesen jönnek ide. Az EU strukturális alapjain keresztül. Ha úgy vesszük, infrastukturális fejlesztésekre és innovációra hitelt azért nem kell felvenniük, mert az EU pénzek bőségesen jönnek. Folyó költségek kiadására pedig elvből nem vesznek fel hitelt, akkor inkább a "krumpli haját eszik", ahogy ők fogalmaznak.

Csakhogy az EU pénzeknek valószínűleg hamarosan vége van, ugyanis az ország gazdasági fejlettsége elérte az EU 73%-át, 75% fölött megszűnik a jogosultság a strukturális alapok használatára. Észtország hamarosan az EU nettó befizetőjévé válik.

Vannak vélemények, miszerint az EUs pénzeket államkötvények kibocsátásával kéne felváltani, megengedni egy magasabb mértékű eladósodást, mert a fejlesztésekre még igen nagy szükség lenne továbbra is. Messze nem tekinthető befejezettnek az infrastuktúra (Tallinn útjai sok helyen a Szentendrei út 10 évvel ezelőtti állapotát idézik, nincs egy autópálya, ami végigérne két város között), és habár az általános gazdasági fejlettség tényleg egyre inkább közelíti az EUs átlagértéket a versenyképesség és a termelékenység még sok kívánnivalót hagy magaután. Egy észt munkaóra még mindig fele akkora értéket termel mint egy finn munkaórája, további jelentős innovációra, oktatásra és infrastruktúrális beruházásra van szükség a felzárkózáshoz és a fejlődés fenntartásához.

Szerző: Zsoolt  2015.02.16. 16:51 Szólj hozzá!

Címkék: gazdaság államadósság EU Észtország

Két teljesen eltérő véleményt szoktam hallani észtektől arról, mennyire összetartó, szolidáris az észt társadalom. Az egyik vélemény szerint ez 1,3 millió önző kapitalista országa, ahol mindenki a maga pecsenyéjét süti és a Skype-ot is azért találták ki, hogy ne kelljen személyesen találkozni. Ezt a nézetet erősíti az erősen neoliberális gazdasági szemlélet a szociális juttatások rendkívül alacsony színvonala és az erős vállalkozói szellem, ami mindig együtt jár egyfajta versengéssel is.

A másik vélemény ennek éppen az ellenkezője. Egy ilyen éghajlaton képtelenség egy országnak fennmaradni ha az emberek nem segítenek egymáson. Az erdő közepén 5-10 házas falvakban, amikor leesik a hó (és olykor 6 hónapig ott is marad) akkor az életbenmaradás egyetlen esélye az ha az emberek összetartanak. Az állam a 90-es évek közepe táján egyszerűen kiszállt az emberek életéből, így azok vagy egymásra találtak vagy nagyon nyomorúságos körülmények között tengetik életüket. 

1villagewinter.jpg

(Falusi ház Észtországban. A szomszédok nem ritkán több száz méteres távolságban élnek, nincs érdemi infrastruktúra, az élet az öneállátáson és egymás segítésén alapul)

Egyik folyamatban lévő munkám Észtországban most éppen az, hogy önkéntes közöségeket próbálunk szervezni fogyatékossággal élő emberek köré. Ennek apropóján áttekintettem a vonatkozó észt szakirodalmat és európai összehasonlításban megnéztem a statisztikákat.

Az utóbbi 10 évben készült különböző tanulmányok szerint az észt társadalom mintegy 24-28%-a vesz részt valamilyen önkéntes tevékenységben. Az eurostat honlapján csak viszonylag régi, 2006-os adatokat találtam. Eszerint a 16 évnél idősebb észt lakosság 25,5-a vesz részt önkéntes tevékenységben, ami egy középmezőnynek számít európai viszonylatban. 

40-60% közötti értéket mutatnak olyan országokban mint Norvégia, Izland, Szlovénia(!), Finnország, Hollandia, Spanyolország. Ehhez képest a másik végleten azok az országok vannak, ahol 10%-ot sem éri el az önkéntes tevékenységet végzők aránya. Ide tartozik Bulgária, Csehország, Dánia, Málta és bizony Magyarország a maga 8%-os értékével.

Érdemes azonban megjegyezni, hogy ezek az adatok elsősorban az olyan önkéntes munkát tartalmazzák, amikor valaki egy civil vagy egyházi szervezethez csatlakozva annak keretében önkéntes munkát végez. Ez az önkéntességnek egy formális verziója.

De még az arcpirítóan alacsony magyar adat is sokkal szebb képet mutat, amikor az olyan tevékenységeket is önkéntes munkának tekintjük, amikor emberek egyszerűen egymásnak segítenek. Családtagjaiknak, szomszédaiknak, barátaiknak, szűkebb közösségük tagjainak. Amennyiben ezt a tevékenységet is önkéntességnek tekintjük, akkor a magyar adat mindjárt 28,4%-ra ugrik a KSH egy 2011-es felmérése szerint.

Ugyanez az adat Észtországban akár 47%-ot is eléri, ráadásul a hasonló jellegű észt kutatás kritériuma az volt, hogy csak akkor tekintik az ilyen informális segítségnyújtást önkéntességnek, ha az nem családtag megsegítésére irányul. 

Nem igaz tehát, hogy az észt társadalom 1,3 millió elszigetelt ember országa lenne. A formális, szervezetekhez kötődő önkéntes aktivitás az EU átlagához közeli értéken áll, és sokkal jobb a magyar adatnál. Az informális aktivitás nagysága pedig éppenséggel a második állítást igazolja. Majd minden második észt tesz valamit szomszédaiért, barátaiért, honfitársaiért. A legjellemzőbb a személyes segítségnyújtás, a közlekedésben vagy áruk szállításában való segítségnyújtás, ház körüli, felújítási munkák (Észtországban is létezik a kaláka: "Talgud").

Ezt a témát én azért tartom különösen fontosnak, mert véleményem szerint a kelet-európai és poszt-szovjet társadalmak egyik legnagyobb kihívása az, hogy újjáépítse a közösségeket, a családon kívüli kapcsolatokat, felülírva ha kell a mindenkori hatalom által felülről megírt kereteket. Van ezen a területen tennivaló Észtországban is, a jó hír azonban az, hogy van alap, amire lehet építeni.   

 

Szerző: Zsoolt  2015.01.05. 11:04 Szólj hozzá!

Címkék: önkéntesség Észtország

Az eurobarometer 2014 novemberi adatai szerint az észtek 77%-a elégedett az életével. A kelet-európai mezőnyben egyébként a csehek (85%), a lengyelek (84%) és a szlovének (81%) vallották magukat legnagyobb arányban inkább elégedettnek.

1sauna.jpg

(a kép forrása)

A magyar adat 64%. Nálunk csak a románok (56%) és a bolgárok (46%) tűnnek kevésbbé elégedettnek.

Jóval élesebb volt a különbség, amikor az adott ország gazdasági helyzetéről kérdezték az embereket. Az észtek 51%-a elégedettnek tűnik az ország gazdasági helyzetét illetően, ami egyedülállóan kimagasló érték kelet-európában. Az utánuk következő lengyelek mindössze 46%-a vélekedik így.

A magyarok mindössze 26%-a elégedett az ország gazdasági teljesítményével.

Érdemes ezt az adatot annak fényében nézni, hogy az idénre várt magyar GDP növekedési adat jobb az észtországinál, és mégis a lakosság kevesebb mint fele elégedett. Ennek többek között az lehet az oka, hogy az emberek nem az elvont bruttó hazai össztermék mentén élik meg gazdasági helyzetüket, hanem sokkal inkább háztartásuk financiális helyzete mentén.

Márpedig a háztartásuk jövedelmi helyzetét a kelet-európai országok közül megintcsak az észtek találják leginkább kedvezőnek. 71%-uk nyilatkozott úgy, hogy elégedett vagy nagyon elégedett háztartása jövedelmi helyzetével. Ez az érték megint jóval magasabb, mint az utána következő litván (65%), lengyel (64%) vagy cseh (63%) adat. 

A magyarok mindössze 44%-a elégedett háztartása jövedelmi helyzetével, ami Kelet-Európában a második legrosszabb érték, nálunk csak a bolgárok érzik magukat lepukkantabbnak.

 

Szerző: Zsoolt  2014.12.26. 15:22 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása