Múlt vasárnap zajlottak a helyhatósági választások Észtországban. Ahogy az alábbi karikatúra is mutatja a helyiek valóságos cirkuszként élték meg az eseményeket. Tallinnban a képen látható polgármester nyerte el ismét a városvezetés jogát egy következő 4 évre.
Magyar szemmel a kampány egyáltalán nem tűnt harsánynak. Nincs plakáterdő, nagy tömegrendezvények, nincsenek szórólapok mindenhol. Itt élő külföldiként, ha nem olvasok róla az újságban, akkor nem veszem észre, hogy választások voltak. Egy alkalommal pedig egy kampányrendezvénybe is belecsöppentem. Egy könyvesboltban vitáztak Tallinn polgármester jelöltjei, én meg éppen ott voltam, de azt hittem ez egy csendes irodalmi rendezvény.
Az angol nyelvű újságok egyikében olvastam, hogy a mostani választás sajnos ismét felszínre hozta az észtek és az orosz ajkú észtek közötti feszültséget. Tallinn újraválasztott polgármestere ugyanis azt a pártot képviseli (az angol nyelvű hírekben Centre Party-ként emlegetik, észtül: Keskerakond), amelyik leginkább képes az orosz nyelvű kisebbség megszólítására. A fővárosban a szavazatok több mint 50%-át szerezték meg, miközben Tallinn lakosságának mintegy 40%-a orosz. (országos léptékben a lakosság kicsit kevesebb, mint 30%-a orosz anyanyelvű). A siker sokak szerint a párt jó mozgósítási képességének köszönhető és annak, hogy a jobbközép, enyhén nacionalista kormánypárt nem túl népszerű az orosz ajkú lakosság körében.
Az észt politikai paletta nem írható le a hagyományos jobb és bal terminusokkal. Egyrészt mint láthatjuk egy etnikai dimenzió is alakítja azokat, de jellemző, hogy a jobbközép kormánypárt, melynek képviselői rendre Margaret Thatchert nevezik meg nagy példaképüknek, 2013 szeptemberétől teljesen ingyenessé tette a felsőoktatást. A nevében és európai irányultságában liberálisnak számító Centre Party pedig súlyosbítaná a büntető törvénykönyv droghasználattal kapcsolatos passzusait és semmilyen formában nem támogatja az azonos neműek házasságát, míg ugyanez a párt 2013 januárjától ingyenessé tette a tömegközlekedést Tallinnban.
Olvastam már olyan elemzést is, miszerint a két legnagyobb jobb-közép és bal-közép párt egyszer akár össze is olvadhat, mert érdemi különbség nincs közöttük. Ez talán sokat magyaráz abból, hogy habár érzékelhető ideológiai és etnikai feszültségek vannak az országban, gazdasági kérdésekben nem olyan nehéz megegyezésre jutni.
