2013 január elseje óta ingyenes a tömegközlekedés Észtország fővárosában, Tallinnban. Az ingyenesség kizárólag a helyi lakosokra vonatkozik, azokra, akiknek a fővárosban van bejelentett lakcíme. A tallinni tömegközlekedési járműveket egy zöld színű kártyával lehet használni, amit felszálláskor a járművekre helyezett szenzorokhoz kell érinteni. Ezt a legtöbben úgy intézik el, hogy a táskájukat vagy kabátzsebüket a szenzorhoz érintik, nem kell elővenni feltétlenül a kártyát, a szenzor érzékeli azt a ruhán keresztül is.
Ezt a műveletet továbbra is kell csinálni a helyi lakosoknak is, a különbség annyi, hogy az ő kártyájukról nem von le pénzt a közlekedési társaság. Én több mint egy éve vettem meg az első kártyámat 20 euróért (2 euróért is lehetett volna, az üres kártya annyiba kerül) akkor, amikor még nem voltam bejelentkezve Tallinnba. Amikor végre meglett a lakcímem annyit kellett tennem, hogy a chipkártyás személyi igazolványommal beazonosítottam magam a társaság honlapján és ők érvényesítették az eredetileg fizetős kártyámat. Ennek következtében pár kezdeti utazást leszámítva a rendszer több pénzt már nem vesz le a kártyámról, azon 13 hónapja 19,30 euró van.Ha kijelentkeznék a városból, akkor a kártyámat hasonló módon ki kellene jelentenem a rendszerből egy kattintással és akkor újra minden utazásért meghatározott összeget levennének.
Továbbra is van ellenőrzés, a jegy-ellenőrök egy kártyaleolvasóval járnak, amin lecsippentve a zöld kártyát pontosan látják, hogy mi a kártya státusza és annak ki a tulajdonosa. Az ellenőrzés során a zöld kártyát - és tallinni lakosok esetében - az igazolványt egyszerre kell mutatni, de a folyamat így is mindössze pár másodperc mert a leolvasó azonnal kiír nekik mindent. Statisztikai okokból a kártyát akkor is hozzá kell érinteni a szenzorokhoz, ha az utazás ingyenes. Ezt nem mindenki értette meg világosan. Egy nő beperelte a közlekedési társaságot, mert annak ellenére megbüntették, hogy igazoltan Tallinni lakos, azonban nem használta a szenzort. A pert elveszítette, a bíróság helyt adott a társaság érvelésének, hogy a tény, hogy a járművek használata ingyenes nem befolyásolja azt, hogy az utazást továbbra is regisztrálni kell. Ennek elsősorban forgalomtervezési okai vannak. Papír alapú jegyet továbbra is lehet venni egyszeri utazásra 1.60 euróért (490 Ft) a sofőrtől.
Budapesti szemmel nézve a 400 ezres Tallinn tömegközlekedése nem egy nagy durranás. Buszok, villamosok és trolibuszok adják a tömegközlekedés gerincét, ezen kívül használják még a vasutat is városon belül. Ezen belül az alacsony padlós buszok és a nemrégiben átadott helyi vasút jelenti a modern eszközöket, a villamosok engem a régi prágai villamosokra emlékeztetnek, míg a trolibuszok az otthoni állománynál is rosszabb állapotban lévő lepukkant járművek. Mint szinte mindenben, itt is valahol félúton van Tallinn az északi skandináv világ és a szovjet múlt között.
(cseh gyártmányú villamos Tallinnban. A fotót magam készítettem)
Az ingyenes tömegközlekedés bevezetését ideológiai, környezetvédelmi és szocio-ökonómiai okokkal egyaránt magyarázták. 2013 az önkormányzati választások éve volt Észtországban, hát véletlenül éppen ebben az évben vezették be az ingyenes tömegközlekedést. A várost irányító Centrum Párt az országot kormányzó Reform Párttal ellentétben inkább tekinthető szociálisan érzékenynek, általában ez a párt veszi védelembe a kisebbségi orosz nyelvű lakosok érdekeit is, akik a tallinni lakosság jelentékeny hányadát adják. Az ingyenes tömegközlekedés bevezetését lakossági referendum előzte meg. Szerintem ez volt a világ első "legyen-e ingyen a sör" népszavazása. Az eredmény számomra meglepő: 75,5%-os támogatás lett. Nem a 75,5% támogató szavazat lep meg, hanem az, hogy ezek szerint jócskán akadt olyan ember is, akinek nem kell az ingyen "sör".
Amikor észt kollégáimat kérdeztem (ami messze nem jelent reprezentatív mintát) akkor két jellemző érvet említettek a terv elutasítására. Az egyik az, hogy "kilóg a lóláb" ez egy populista parasztvakítás, a Centrum Párt és annak karizmatikus vezetője (aki egyben Tallinn polgármestere) így tetszeleg a jóságos atya szerepében. Sokak számára ez visszatetsző, nem jótevő vezetőre, hanem a lakosság növekedését támogató gazdaságpolitikára van szükség és akkor nem jelent gondot a buszjegy megvásárlása.
A másik érv pedig az volt, hogy az egyébként is zavaróan vízfejű ország (1,3 millió lakosból 400.000 él a fővárosban) további lakosokat fog vonzani a fővárosba. Ez elsősorban azért súlyos csapás a vidéki településeknek, mert az észt önkormányzati rendszerben a bejelentett lakcím szerint kerül a személyi jövedelemadó meghatározott része az érintett önkormányzatokhoz. Ha valaki átjelentkezik az ingyenes tömegközlekedés reményében Tallinnba, akkor az utána járó adóbefizetés is megy Tallinnba, és ez az összeg nagyon fog hiányozni az amúgy is elnéptelenedő vidéki településeken.
Természetesen számos támogató érv is volt. Az ingyenes tömegközlekedés elég hathatós érv az autó alternatívájának megteremtéséhez. A benzin itt sincs ingyen, és egy jól megszervezett tömegközlekedés valódi alternatívája lehet az autónak. A legújabb kezdeményezés ehhez kapcsolódóan az, hogy az ingázó, bejáró nem-Tallinni lakosok számára is ki fogják terjeszteni az ingyenességet olyan módon, hogy amennyiben a város széli P+R parkolóban hagyják a járműveket és ott váltanak tömegközlekedésre, akkor a parkolás ingyenes volt. Azt hiszem technikalilag ezt úgy oldják meg, hogy a zöld kártyával lehet a parkolóban is fizetni és amennyiben azzal a kártyával a nap folyamán legalább egyszer használták bármelyik tömegközlekedési járművet, akkor a parkolási díjat jóváírják a kártyán.
Gazdasági érvként hangzott el a bevezetés idején az is, hogy a világon nagyon kevés helyen rentábilis vállalkozás a helyi tömegközlekedés. A legtöbb város (ország) költségvetése folyamatosan kisegíti a veszteséges közlekedési vállalatát, a jegyekből származó bevételből képtelenség fenntartani a tömegközlekedést. Akkor pedig minek erőltetni az egészet, miért kell úgy csinálni, mintha ez egy életképes üzleti modell lenne? Legyen ingyen a lakosoknak és a város (kormány) csinálja azt, amit eddig is, állja a számlát.
Ezzel szemben az is egy gazdasági szempont, hogy az alacsony jövedelmű csoportok mobilitása nagymértékben megnövekedhet az ingyenes tömegközlekedés hatására. Eddig is lehetett a munkaügyi központtól utazási támogatást kapni, ha a város másik végébe kellett menni állásinterjúra, vagy az első fizetésig tartó időszakban, azonban ezt össze sem lehet hasonlítani azzal, amikor egyszerűen nem kell ezzel foglalkozni, mert a közlekedés, a mobilitás, ingyen van.
9 hónappal a bevezetést követően Tallinn polgármestere úgy nyilatkozott, hogy a szándékaik maximálisan érvényesültek. A projekt szerinte gazdaságilag sem bizonyult túlságosan megterhelőnek, ugyanis az első 9 hónapban mintegy 11.000 ember döntött úgy, hogy Tallinnban regisztrálja a lakcímét, amitől a város évi 1 millió eurónyi többlet adóbevételre tett szert, ami szépen kompenzálta a jegybevételek elmaradását. Ezt az állítását meglehetősen árnyalja az az adat, miszerint a tallinni tömegközlekedés éves szinten 53 millió euróba kerül, amiből a jegyárak eddig mintegy 17 millió eurót fedeztek. Miután a helyi lakosok kiestek, mint bevételi forrás, a városnak 12 millió euróval kellett kipótolnia a veszteséget. A fennmaradó 5 millió a nem-tallinni lakosok jegyvásárlásaiból származott, míg a városnak 1 millióval nőtt az adóbevétele. A városvezetés szerint azonban ez a 12 milliós költségnövekedés méltányos ár a bekövetkezett pozitív környezeti és szociális hatásokért.
Egy évvel a bevezetés után megmérték a város forgalmát és a legforgalmasabb kereszteződésekben 14%-os forgalomcsökkenést tapasztaltak az ingyenes tömegközelekedés bevezetése előtti időszakhoz képest. A Tallinni polgármester, akinek egyébként önbizalomért nem kell a szomszédba mennie, úgy nyilatkozott:
"Gyakran azt kérdik tőlem miért tettük ingyenessé a tömegközlekedést Tallinnban? Ilyenkor én inkább arra csodálkozom rá válaszképpen, hogy máshol hogy-hogy még nem tették ugyanezt?"
