Mivel az észt szociális háló még jóindulattal sem nevezhető túl erősnek, a különböző marginális élethelyzetű csoportok nagyon rossz körülmények között élnek az országban. Habár én úgy látom Észtország egyre erőteljesebben orientálódik a Skandináv térséghez, ez tekinthető az igazodási pontnak, jóléti, szociális kérdésekben inkább egy amerikai típusú neoliberális megközelítés jellemző, reziduális (maradékelvű) jóléti intézkedésekkel. E tekintetben nem a finn és svéd modellt követik egyelőre.

Érdeklődéssel szoktam figyelni, hogy miképpen tálalja az észt sajtó a különböző szociális problémákkal kapcsolatos híreket, mi erre a közvélemény reagálása és milyen érvek mentén zajlanak a viták. A tegnapi újság egy az Észt Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet keretében zajló projektről számolt be, aminek első hat hónapja nemrég ért véget.

A projekt arról szól, hogy egy "naloxone" nevű készítményt osztanak kis sárga csomagokban aktív opiáthasználóknak és közeli hozzátartozóiknak, miután azok elvégeztek egy rövid tréninget a szer használatáról. A "naloxone-t" eddig is használták mentőautókban, arra alkalmas, hogy kábítószer túladagolás esetén, ha idejekorán kerül beadásra, akkor visszahozza az érintetteket.

A projekt keretében most ez a készítmény a szerhasználókhoz illetve a hozzájuk közel álló személyekhez kerül, így már a mentő érkezése előtt be tudják azt adni. 544 ilyen sárga csomagot osztottak ki fél év alatt, 63 esetben utántöltés történt, tehát a csomag gazdája előtte már elhasznált egyet valaki megmentésére. Mivel a mentőt ilyenkor is kihívják, a mentőszolgálat és a sürgősségi állomások forgalma nem csökkent. Ugyanakkor a tavalyi statisztikákkal összehasonlítva 20 emberrel kevesebb halt meg túladagolásban. Tavaly ilyenkor már 74 halálos áldozat volt, idén 54. A drog és főleg az alkohol óriási probléma az országban.

A reakciók egyrészt harsányak:

"Minek költenek akár egy fillért is ezekre a szemét drogosokra"

Ugyanakkor frappáns a visszavágás is:

"A boncolás és a köztemetés olcsóbb, mint pár tucat kiosztott injekció?" (nem olcsóbb)

Jelen van tehát Észtországban is a droghasználókkal (és egyébként bármilyen marginális csoporttal) szembeni előítélet és elutasítás, ez azonban nem emelkedik hivatalos kormányprogram szintjére. Az észt szakmai érvelés legtöbbször erősen financiális természetű, kevésbé ideológiai. Ez egyrészről rossz, mert morális érvekkel, életekre való hivatkozással, főleg marginális csoportok esetében nem lehet sokra menni. Ugyanakkor az az előnye is megvan, hogy negatív diszkrimináció sincs ideológiai vagy mondjuk vallási alapon.

Amint valaki képes kimutatni, hogy egy-egy program, szolgáltatás végeredményben olcsóbb mintha nem csinálnának semmit, akkor azonnal lesz támogatás. Van ebben valami kegyetlen számítás, ugyanakkor világosak a keretek, az itteni munkámban számomra sokkal könnyebb egy szakpolitikai érvrendszert felépíteni itt, mint otthon, ahol különféle ideológiák és háttér motivációk minden egyes témán hármat-négyet csavarnak. Ezt az európai szinten is igen progresszív programot 100%-ban az észt kormány finanszírozza.