Habár Észtországban is számos politikai és történelmi jellegű nemzeti ünnep van, igazi hangulata a karácsonynak illetve a még annál is jelentősebb, nálunk leginkább Szent Iván éjjelének ismert, itt Jaanipäev néven futó ünnepnek van.
Egy igazi ünnep számomra abban ismerszik meg, hogy olyankor valóban leáll az élet, van valami jól érzékelhető fordulópont, és van a hétköznapi ember számára is gyakorolható dramaturgiája. A Jaanipäev egyértelműen ilyen ünnep Észtországban. Nyilván a földrajzi elhelyezkedés és a zord klíma hatására, amúgy is különösen fontos az a nap, amikor a leghosszabb a nappal (nincs is igazi éjszaka) és az inkább jellemző sötétség helyett a fény és a napvilág diadalmaskodik.
Ennek aztán évszázados, ha nem évezredes hagyománya van, összekötve az egészet a pogány idők természetközeli ünnepeivel, a sötétség és a fény örök harcával, tündérekkel, koboldokkal, boszorkányokkal, szellemekkel, erdei és lápi lényekkel. A hiedelem szerint ezen a napon, nyitva állnak a túlvilág kapui, az ég és a föld összeér.
Az észt Jaanipäev ünnepnek van ehhez köthetően egy olyan értelmezése is, miszerint a Saaremaa szigetén 4000 éve történt meteor becsapódás rituális újrajátszása zajlik, más források a naphoz kapcsolódó pogány hiedelmekhez, a napéjegyenlőséghez és a mezőgazdasági munkák üteméhez kötik az ünnepet.
Az biztos, hogy nagyon régóta ünneplik, régebb óta mint ahogy a kereszténység megjelent a térségben, bár magát a nevet a keresztes lovagrendek adták. A legtöbbet hivatkozott történelmi forrás egy lutheránus lelkész Balthasar Russow 1578-as "kifakadása" az általa szerkesztett Livoniai Krónikában miszerint az észtek ahelyett, hogy templomba mennének, ezen a napon inkább tüzeket gyújtanak, amik körül isznak, táncolnak és énekelnek.
Pontosan ezt csinálják ma is. Az ünnep nagyon él, végig a tengerparton máglyákat raknak, körülöttük a mi majálisainkra emlékeztető lakótelepi sör-virsli (észt verzióban kolbász-savanyúkáposzta), de van falusi-közösségi, vagy menő inges-heinekenes változata is. A lényeg, hogy mindenki ünnepli. Hivatalosan a Június 23-24-re virradó éjjel az ünnep (ez munkaszüneti nap Észtországban), azonban a csillagászati napéjegyenlőség 21-én van. A különbséget a naptárreformok okozták, áthidalni meg úgy hidalják, hogy 20-a és 26-a között bármikor belefuthatsz egy máglyába, ami körül van valami rendezvény.
Abban is megmutatkozik az ünnep igazi jellege, hogy valóban megáll az élet, úgy, ahogy karácsonykor is. Minden bezár, az egyetemen könnyes búcsút vettünk ma egymástól, az észtek felszívódnak, kiürül a város, drasztikusan csökken az újságok, TV csatornák nézettsége, elkezdődnek a szabadságolások. Rendezvényeket, megbeszéléseket, határidőket Jaanipäev-ig van értelme szervezni, utána beköszönt a (napokban legfeljebb 16 fokos) rövid nyári szünet.
