Az észt kulturális miniszter Rein Lang ma (2013.november 21.) bejelentette lemondását egy TV interjú keretében (hivatalosan a parlament előtt egy utolsó beszéd kíséretében fogja megtenni). Elmondása szerint a lemondásra annak ellenére sor kerül, hogy ma túlélt egy a személyét érintő bizalmi szavazást. A miniszterelnök hasonlóan nyilatkozott a folytatás lehetőségéről.
Az előzmények:
Észtország állami alapítású és tulajdonú kulturális hetilapja a SIRP szigorú szabályok szerint működik. Az alapító okirat például kimondja, hogy a főszerkesztő személye kizárólag nyílt pályázat útján választható ki. Ezt a hivatalban lévő miniszter sem vitatta, azonban mivel egy korábbi forduló sikertelen volt, az új pályázat lebonyolításáig terjedő időre egy megbízott főszerkesztőt nevezett ki. Aki azonnal irgalmatlan kirúgásokba kezdett.
Észt művészek, kreatívok a következőképpen fejezték ki tiltakozásukat, teljes szakmai egységet alkotva a politikai vezérelt kultúra alakítás ellen:
(Hogy érzékeltessem az egész történet dramaturgiáját és időbeliségét:
A hetilap következő, már az új (megbízott) főszerkesztő vezénylete alatt kiadott száma holnap jelenik meg a standokon. Az észt kulturális élet 41 figurája ezt a különösebb kommentár nélküli képet helyezte el az egyik weboldalon, ahol semmi más tartalom nincs, mint ez a fotó, és aminek a URL címe nagyjából annyit jelent: "az elme nyilatkozata" (angolul jobban hangzik, én nem vagyok ügyes fordító: Statement of mind)
Pár TV interjú keretében írók és közéleti személyiségek az új megbízott szemébe mondták, hogy elfogadhatatlannak tartják a módszereit, a korábbi szerkesztők felfüggesztését. Az ideiglenes főszerkesztő egy új misszióra, a lap inkább civil politikai viták lefolytatásában betöltött szerepére hivatkozott. Erre készült el válaszként a fenti fotó. Arra pedig reakcióként a miniszter bejelentése a lemondásáról.
A hetilap engem amúgy leginkább az Élet és Irodalomra emlékeztet. Javarészt közéleti és irodalmi szövegekre épülő hetilap 5000 nyomtatott példánnyal, kb. 30.000-res internetes olvasótáborral. Amikor a sajtó felvetette, hogy ez nem egy nagy befolyású lap, az egyik volt főszerkesztő válasza erre az volt, hogy ennyi ember 6 parlamenti képviselőhelyet szavaz meg a parlamentben. Politikai értelemben ennyi a súlya. Kulturális értelemben a függetlenség felbecsülhetetlen.
.......
Elgondolkodtatott ez a gyors lefolyású, az én megítélésem szerint nem is túl viharos történet. Az észtek ezt hatalmas botránynak tartják, de ők nem jártak a magyar Nemzeti Színház környékén pár hónappal ezelőtt. Szóval nagyon érdekes azt látni, hogy hasonló alapkonfliktusok egy egészen más talajon és szövegkörnyezetben milyen másképpen csattannak el.
Anélkül, hogy végig venném az összes apró dimenziót:
Sem a közvélekedés, sem pedig a politikai szereplő(k) én percepciója és közéletről alkotott felfogása láthatóan nem tartalmazza azt a felfogást, miszerint rendben van a politikai kinevezettek által irányított kulturális élet.
Lehet persze, hogy engem kímélendő ezt az angol nyelvű észt sajtó nem fordította le, de nem láttam az érvelésben megjelenni sem a centrális erőtér, sem pedig a győztes mindent visz típusú érvelést...
Végül egy utolsó megjegyzés, amit később részletesebben is kifejtek majd: Észtországban teljesen egyértelműen identitás alapú politizálás zajlik. Észt identitás alapú, erősen nacionalista, etnikai színezetű közélet van. Nacionalista, jobboldali kormány van hatalmon. Ennek ellenére nem fér bele a képbe a politikailag irányított kulturális élet.
