Ezt a három területet emelte ki Toomas Hendrik Ilves köztársasági elnök az észt nemzeti ünnep alkalmából elmondott ünnepi beszédében. A beszéd nem évértékelő volt, inkább előre, a tervek irányába mutatott.

Határidős munkáim vannak, dolgoznom kellett a hosszú hétvégén, ezért jobbára a televízión keresztül követtem az ünnepi eseményeket. Néhány érdekes részletet leszámítva az ünneplés nagyjából ugyanúgy zajlik, mint otthon. Az egyik ilyen részlet, hogy az ünnepség nem feltétlenül a fővárosban van, hanem mindig máshol. Habár egyértelműen Tallinn az ország fővárosa, és a lakosság számát meg a gazdasági teljesítményt tekintve ez a legjelentősebb település, az egyetemváros Tartu és a nyári fővárosnak tekintett Pärnu is fenntartja magának előjogait. Idén a megemlékezések Pärnuban zajlottak.

Zászlófelvonás, beszédek, ünnepségek. Itt még van katonai parádé, érzékeltetve, hogy a biztonságpolitika és a nemzeti szuverenitás egyáltalán nem lefutott ügy a Baltikumban. Elnézegettem az egyenruhákat meg a felszereléseket.

military.jpg

Van egy régi elméletem, miszerint onnan lehet legjobban látni, hogy melyik ország hova igazodik (kinek nyal), hogy mit követ az egyenruhadivat. Csak rá kell nézni a képre és láthatjuk, hogy az észtek igazodási pontja az USA illetve tágabb értelemben a NATO. Habár poszt-szovjet országról beszélünk már nem használnak AK-47-es géppisztolyokat, a szerintem egyébként igen jó képességű BTR-ek helyett finn Sisu páncélozott szállító járműveik vannak. Kb. 1400 katona vett részt a felvonuláson, ami ha figyelembe vesszük, hogy a reguláris erők összlétszáma 5600 fő körül van, akkor ez jelentékeny szám. Jelen voltak a baráti országok képviselői is, de ezt azért kb. úgy kell elképzelni, hogy az USA küldött ha jól láttam 4 embert. Rajtuk kívül (ennél kicsit nagyobb létszámmal) voltak angolok, lettek, litvánok és dánok.

Az ünnepségek másik, számomra igen érdekes vonása az a ceremónia volt, amikor gyakorlatilag a teljes észt politikai, kulturális és intellektuális elit lejattolt az elnöki párral és ezt vagy másfél órán keresztül egyenes adásban közvetítette a televízió. Mint egy esküvőn az ifjú párhoz, egyenként az elnöki párhoz járultak a helyi potentátok. Mindenkinek bemondták a nevét és titulusát, a TV-n pedig még ki is írták a képernyőre. Elgondolkodtatott ez a ceremónia.

jatt.jpg

A fenti fotón, amit az elnök úr facebook oldaláról loptam, kiválóan átjön az egész rendezvény folklórja. Csak hátulról látjuk (majd a lentebbi fotón jobban látható lesz), de a köztársasági elnök egy bazi nagy aranyláncot visel. Nézzük meg mögötte azt a katonát vagy nem tudom mit. Egy lakáj és tengerész keveréke, frakknak tűnik, ami rajta van, de a válláról lógó aranyzsinórok, a mellén a kitüntetések, a karján a tengerész rangjelzések és a rövidre nyírt haj inkább egy katonára emlékeztet. Ezt a frakkos lakájstílust a kitüntetésekkel amúgy Helsinki utcáin láttam először, valami diplomaosztó ünnepségre igyekvő egyetemi diákokon.

Megér pár pillantást az éppen kezet fogó ősz úr és partnere is. A hatalmas napot formáló jelvény, a vállon biztonsági övként átvetett szalagokkal. Ezek ha jól tudom szintén kitüntetések lehettek. Míg az úr frakkban nyomja, a hölgy mögötte népviseletben áll, de kitüntetése neki is van. Ha mindehhez még hozzávesszük a first lady (Brigitte Nielsen?) királynői stílusát, nekem gyerekkorom zenés mesejátékai jutnak eszembe, amikor éppen ehhez hasonló kosztümökben gyerekek hangos szurkolása mellett a közönségnek ki-ki szólva alakítottak a színészek.

Mindez a számomra nagyon idegen és nagyon fura folklór még inkább ellentmondásos, ha figyelembe vesszük, hogy a népes felvonulótábor többsége hazai szemmel messze nem tekinthető az elit részének. A tengerészeti múzeum igazgatója, a megyei könyvtár vezetője, egyetemi professzorok, írók, költők, népművelők. A diplomatákat és katonákat leszámítva javarészt egy polgári társadalom közalkalmazottait és köztisztviselőit láttam felvonulni a XIX. század végi Belgium udvari kosztümjeiben.

Hasonló hatást tett rám az elnöki beszéd díszlete is. Én ugye jó pár éve már a súlyos, nemzeti színű zászlók és nehéz, sötét színek között elmondott környezethez vagyok szokva, legjobb esetben is esetleg valamelyik csarnok, vagy rendezvényközpont tömegjeleneteihez. Írtam is erről egy összehasonlítást pár éve. Ehhez képest itt ez a kép fogadott:

Ilves.jpg

Most egy pillanatra tekintsünk el az elnök tekintélyes nyakláncától és jelvényétől. Nem jön át jól a képen, a televízión ez a zöld erdőrészletet ábrázoló poszter ezerszer zöldebben rikított, és itt nem látni, de a pulpitus is ezzel volt letapétázva. Miközben egyrészről tökre üdítő, hogy nagy lobogók helyett egy ilyen zöld, környezetbarát díszlet van, azért ez a 80-as éveket idéző, egész falat betöltő poszterhangulat nagyon ott van. A TV-ben nézve nekem valahol a valamikori Életet az éveknek magazin és az éles kontraszt miatt a Pirx kapitány kalandjai között volt a vizuális hatás. Szó mi szó, Észtországban át kell állítanom az agyam egy egészen más vizuális világra és szimbólumkészletre.

De térjünk végre a címben is előre jelzett témára..a beszédre magára. A TV közvetítést nézve nyilván egy szót nem értettem belőle, de másnap a helyi angol nyelvű sajtó lehozott egy rövid összefoglalót. Az ő interpretációjukat magyarítva:

Mindenekelőtt szóba került Ukrajna. Az ottani események kapcsán az elnök józanságra intett az Észtországot is megmozgató növekvő politikai aktivitás láttán (Észtországban ugye jelentős orosz kisebbség él, csakúgy mint Ukrajnában). Leszögezte, hogy az országban jelenleg semmi nem fenyegeti a demokratikus berendezkedést, de azonnal belpolitikai kérdésekre váltva azt is megjegyezte, hogy a jelenlegi politikai elit képtelennek mutatkozik hosszútávú reformok lebonyolítására, pedig ezekre nagy szükség volna. Véleménye szerint az ország virtuálisan évről évre az urnákhoz járul, permanens politikai kampány zajlik, ami elejét veszi minden érdemi hosszútávú gondolkodásnak.

Én azért szeretném megjegyezni itt, hogy habár az észtek kétségbeesve, vagy igen heves vérmérséklettel kommentálják az országban zajló politikai küzdelmeket én a hazai politikai kultúrához képest egy kifejezetten visszafogott és értelmes politizálást látok. Nincs a politika olyan mértékben eltávolodva az ország valódi problémáitól, mint ahogy azt Magyarországon érzékelem. Hogy csak egy példát mondjak, Észtországban azért még a számok, adatok jelentenek valamit. Tény mindenesetre, hogy éppen az ünnepek előestéjén jelentette be a miniszterelnök a lemondását, a kormányzó koalíció egy másik felállásban próbál erőt és támogatást gyűjteni az egy év múlva esedékes választásokig.

A beszéd központi eleme a bejegyzés címében is említett három fő pillér. Egészségügy, oktatás és biztonságpolitika. Ezeket tartja az észt köztársasági elnök azoknak a pilléreknek, amin Észtország túlélésének a jövője múlik.

Innentől jönnek azok a részek, amiket érdemes magyar füllel is meghallgatni. A következtetéseket mindenki vonja le magának.

Észtország elnöke úgy látja, hogy nincs már esély arra, hogy az itt is szomorú demográfiai viszonyokat azzal fordítsuk meg, hogy a nők visszatérnek a XIX. századi családmodellhez, és átlagosan 4-5 gyereket nevelnek egy háztartásban. Mondjuk ki na, az észt nők nem szülnek rendesen.

Megoldásként azt mondja két út áll az ország előtt. Vagy tömeges bevándorlással lehet változtatni a fenyegető demográfiai viszonyokon, vagy az észtek munkában töltött életéveik hosszabbodnak meg jelentősen. Én - látva, hogy milyen kevés ember él itt - az elsőre tenném a voksom, de a köztársasági elnök a második utat tartja Észtország helyes útjának. Megjegyzi ezzel kapcsolatban (és itt jön az egészségügy), hogy Észtországban örvendetesen növekszik a várható élettartam, ám még messze van azoktól az országokétól, amelyekhez az itteniek általában hasonlítják magukat. (Igen, Finnországról beszélt).

Az oktatásra térve az egyébként Orbán Viktorhoz hasonlóan nagy világmeglátásokat puffogtatni szerető észt elnök szerint a világ hamarosan két táborra lesz osztható. Azokra az országokra, melyek képesek követni a fejlődés ütemét, és azokra melyek lemaradnak. A munkahelyek ennek mentén szintén két típusba lesznek csoportosíthatóak: alacsony fizetésű olyan munkák, melyeket egyelőre még nem vesznek át okos gépek. És jól megfizetett pozíciók melyeket magasan képzett, kreatív emberek töltenek be. Észtországnak ez utóbbit kell megcéloznia ezért az oktatás prioritás.

A biztonság kérdésében azt hangsúlyozta az elnök, hogy Észtország elemi érdeke, hogy érdemben hozzájáruljon a védelmi kiadásokhoz, megerősítve a NATO kötelékét. Az orosz léptékben minden fitogtatás ellenére nyilván nevetséges katonai kapacitások, az ukrán viszonyok érzékeny követése, az orosz kisebbség helyzete, a tény, hogy Oroszország a szovjet idők befolyását igyekszik visszaállítani valóban központi kérdéssé teszik a biztonságpolitikai kérdéseket Észtországban.

Összefoglalásképpen egy rugalmas, jól képzett, keményen dolgozó állampolgárokból álló országot vizionált az észt köztársasági elnök, amire fényes jövő várhat.

Észtországban egyébként 1993 óta folyamatosan nő az életszínvonal, a bérek az áraknál gyorsabban növekednek. Euróban számolva 1993-ban a bruttó átlagbér 68 euró volt (mai áron számolva 21.000 Ft körüli összeg), ami akkor négy év alatt megháromszorozódott és 2003-ra elérte a 430 eurós szintet (kb. 133.000 Ft). Az azt követő 10 évben ez több mint duplájára nőtt, ma olyan 1000 euró (310.000 Ft) a bruttó átlagkereset. Az itteni Pénzügyminisztérium február elején kiadott előrejelzése szerint 2023-ra 1741 eurós (522.000 Ft) átlagkeresetet várnak. Észtország nem akar összeszerelő üzemmé válni, több nyilatkozatban is megüzenték a befektetőknek, hogy az olcsó munkaerőt keresve ne hozzanak ide gyárakat, üzemeket (nem is tolonganak egyébként), mert magas hozzáadott értékű, jól fizetett munkákra kívánják építeni a gazdaságot. Az itteni IT szektort elnézve ez nem pusztán "wishful thinking".

Szerző: Zsoolt  2014.02.27. 09:36 4 komment

Címkék: oktatás Észtország Egészségügy NATO Toomas Hendrik Ilves

A bejegyzés trackback címe:

https://tallinnban.blog.hu/api/trackback/id/tr875834284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nzoltan 2014.02.28. 06:34:19

A munkaerőpiac mégis csak a meglévő emberekre tud építeni. És akkor már mondani sem kell ugye, hogy az itthoni munkakereső réteg 20 százaléka még a nevét sem tudja leírni. Ez az arány pedig rohamosan növekszik. Hála a rejtett erőforrásainknak akik évről-évre nagyobb számban képviseltetik magukat a társadalomban. Nem véletlenek a lehangoló PISA teszt eredmények. Nos, ilyen emberekre bizony nem lehet agysebészközpontot építeni. Azzal kell főzni, ami van.

Nzoltan 2014.02.28. 06:39:23

Közben nagyon tetszik, hogy a társadalmukat nem hígítják fel rövidtávú politikai célokért. Egész EU-ban ezt kellene követni. Sajnos a dolgozni nem akaró európai 'proli' rétegnek ezt már nem lehet eladni és itthon is az elcseszett bevándorláspolitikában látják a jövőt.

csortu 2014.02.28. 06:47:46

"Az ünnepségek másik, számomra igen érdekes vonása az a ceremónia volt, amikor gyakorlatilag a teljes észt politikai, kulturális és intellektuális elit lejattolt az elnöki párral és ezt vagy másfél órán keresztül egyenes adásban közvetítette a televízió."

Ez valami finnugor specialitás lehet, mert a finn függetlenség napján (dec.6) ugyanez megy itt is (linnanjuhlat néven). Ráadásul itt ez valóban népszerű esemény, a munkahelyen gyakorlatilag utána napokig ez a beszédtéma, hogy ki volt ott, ki milyen ruhát viselt, stb. Újságokban címlapos sztorik jönnek ebből. Üdv kicsit északabbról!

mojszipupi 2014.02.28. 07:43:19

Orbán célja viszont pont az h összeszerelő üzem legyünk. Rabszolga munka, Orbán nyelvén "munkaalapú" társadalom. Nem kell ide tudás, kutatás-fejlesztés. Ipar kell elvtársak ahol a sok félázsiai rabszolga dolgozhat, amiért hálával az élő istennek tartozik személyesen. A gondolkodók veszélyesek a rendszerre. Pontosan azt sorvasztja el Orbán amiből ez az ország fel tudna emelkedi. IT, kutatás-fejlesztés. Európa szilícium völgye koncepció jobban hangzana mint az európa összeszerelő üzeme. A jelenlegi felállásban az oilgarchák gazdagodnak a magyar rabszolgák által aki pedig ésszel is rendelkezik az vagy beáll a maffiába jogi, gazdasági területre tolni a szekerüket ezzel saját maga is lealacsonyodva erre az alpári szintre vagy elmegy az országból
süti beállítások módosítása