Nagyjából fele akkora területen alig 1,3 millió ember lakik Észtországban. Az ország lakossága tehát még Budapest összlétszámát sem éri el, Tallinnban a fővárosban 400 ezer ember lakik, ami viszont arról is árulkodik, hogy még nálunk is vízfejűbb az ország, hiszen itt a lakosság közel 30%-a a fővárosban él.
A lakosság 68%-a lakik városokban, az ország területének 55%-a ugyanakkor erdő és az én személyes élményem az, hogy még a városlakók is erősen kötődnek a vidékhez itt. Sokaknak van vidéki háza, kertje, imádnak eljárni a kis szigeteikre, a tavakhoz. Az észt kormány elég sok mindent elkövetett, hogy a vidéki élet ne legyen egyenlő a reménytelen lemaradással és elszigeteltséggel, s ennek gyümölcsei lassan érezhetőek lesznek. Két olyan kollégám is van itt, akik azt tervezik, hogy a fővárosból hazaköltöznek vidékre, és onnan fognak bejárni, bedolgozni. Nyilván egy Dunántúl méretű országban mások a viszonyok, de itt elég sokan kezdik azt csinálni, amit Hollandiában láttam. Hogy élnek valahol, és egész máshova járnak dolgozni.
Az ország etnikai összetételét tekintve egy sajátos helyzet alakult ki. A lakosság valamivel kevesebb mint 70%-a észt, ugyanis jelentős orosz kisebbség lakik az országban (26%). Míg a többiek szintén orosz ajkú ukránok, beloruszok, és 1-2%-ot tesz ki az itt élő finnek, lettek vagy más nemzetiségűek aránya. A személyes meglátásom is az, hogy kb. minden harmadik ember oroszul beszél az utcán, a boltokban, a szolgáltatásoknál.
Gazdasági teljesítőképesség tekintetében Észtország nagyjából egy szinten áll Magyarországgal jelenleg.
(forrás)
Az Eurostat honlapjáról lelopott térképen jól látszik, hogy a sárgával jelölt országok tartoznak az egy főre jutó GDP tekintetében azonos csoportba. Az EU 28-ak átlagához mért arányszámot tekintve Észtország 69%-ot, míg Magyarország 66%-ot mondhat magáénak 2012-ben.
Dinamikájában nézve ugyanezt a mutatót azt látjuk, hogy Észtország 47%-ról tornázta fel magát 69%-ra 2001 óta, míg Magyarország 58%-ról indulva érte el a 66%-os szintet ugyanebben az időszakban. Felzárkózás tekintetében tehát az észt gazdaságban jóval nagyobb dinamizmus van. Míg Magyarország 11 év távlatából mindössze 8%-ot tudott javítani relatív pozícióján, addig Észtország majd háromszor ekkorát lépett a felzárkózásban. Hasonló dinamizmus jellemzi egyébként a két másik balti országot is.
Mindezt szívfacsaróan jól mutatja a következő térkép is:
(forrás)
Ezen a térképen sötét zölddel azok az országok vannak jelölve, ahol a GDP növekedés a tavalyi évben legalább 2,5 %-os volt. Észtország 3,9%-os GDP növekedéssel az egyik leggyorsabb fejlődést produkálta tavaly a térségben és külön érdekes megfigyelni az ország válság alatti, illetve (itt lehet mondani) utáni teljesítményét:
2008: -4.2%
2009: -14,1%
2010: 2,6%
2011: 9,6%
2012: 3,9%
és 2103-ra valamint 2014-re 3 illetve 4%-os növekedés a várakozás. Magyarán szólva Észtország gazdasági fejlődése a 2000-es évek eleje óta töretlen, egyértelmű felzárkózást mutat a nyugat-európai országokhoz képest. A 2008-as világválság ugyan sokkszerűen megtépázta az országot, azonban a két válsággal sújtotta év visszaesését 4 év alatt ledolgozta az ország, jövőre már ismét egy felzárkózó tempóra számíthat. Gazdasági értelemben az észt rendszerváltás teljesen egyértelműen sikeres volt.
A térképen citromsárgával azok az országok lettek jelölve, ahol tavaly a gazdasági növekedés valójában minimum -0,4%-os visszaesést jelentett. Magyarország a -1,7%-os értékkel ide tartozik. Ha a mi esetünkben is kiszámoljuk a válság hatását, akkor azt láthatjuk, hogy:
2008: 0,9%
2009: -6,8%
2010: 1,1%
2011: 1,6%
2012: -1,7%
és idénre 0,2% illetve jövőre 1,4% az előrejelzés. A hosszabb idősort tekintve Magyarország esetében is elmondhatjuk, hogy egyértelmű fejlődés figyelhető meg. Még a felzárkózás tekintetében is, hiszen 8% ponttal közelebb kerültünk az EU átlagához. A tempó láthatóan lassabb, ennek köszönhetően most tartunk nagyjából egy szinten.
Azért érdemes észrevenni, hogy az észt egy főre jutó GDP minden mutató szerint számolva alacsonyabb értékekről indulva, most már picit magasabb, tehát egyértelműen megelőztek bennünket egy olyan futóversenyen, amin ők hátrébbről indultak. Egy rövidebb időtáv teljesítményét nézve, a válság időszakából Észtország meglepően hamar kijött, és jövőre már elmondhatja magáról, hogy ledolgozta és meg is haladta a veszteséget. Magyarország esetében ez még akkor sem mondható el, ha figyelembe vesszük, hogy messze nem érte akkora visszaesés az országot, mint az észteket. A válság utáni ötödik évben a gazdaság állapota stagnál vagy minimális értékben növekszik, a korábban elszenvedett veszteségeket még jövőre sem sikerül majd behozni.
Hogy az észtek válság alatti hatalmas visszaesésének, majd az azt követő szinte azonnali ismét dinamikus növekedésnek van-e köze az adott időszak kormányzásának, vagy az csak a külső tényezők eredménye, mint amikor a szél csapkodja az ólajtót, azt az olvasóra bízom egyelőre. Hasonló kérdés releváns lehet a magyar fejleményeket illetően is.
Mi nézzünk meg inkább pár további adatot, amivel betekinthetünk esetleg a motorháztető alá. Kezdjük egy olyan adattal, ami talán jól mutatja az alapfeltételek különbségeit:
(forrás)
A könnyen manipulálható munkanélküliségi adatok helyett, nézzük meg a foglalkoztatási adatokat. Tehát azt, hogy a munkaképes korú lakosság hány százaléka dolgozik az országban. E tekintetben Észtország a 2012-es adatok alapján Németországgal, Hollandiával, Nagy-Britanniával van egy csoportban 69,3%-os értékkel. Magyarországon ugyanez az érték 56,4%. Az észtek foglalkoztatási adatai európai összehasonlításban is magas foglalkoztatási szintet mutatnak. A munkanélküliségi ráta 7,9%-os és a válság tetőzése óta folyamatos csökkenést mutat.
Az átlagbérekről az észt statisztikai hivatal honlapján csak 2010-es adatot találtam (majd frissítem a bejegyzést, ha rátalálok a frissebb adatokra). Eszerint 2010-ben a bruttó átlagkereset 840 EUR volt. Az egyszerűség kedvéért számoljunk 300 Ft-os euró árfolyammal, az 252 000 Ft-ot jelent. Ugyanebben az évben a KSH adatai szerint Magyarországon a bruttó átlagkereset 202 525 Ft volt. Hogy a majd 25%-os eltérés kicsi-e vagy nagy azt mindenki vérmérsékletére bízom.
Az infláció tekintetében egy súlycsoportba tartozik a két ország. Tavaly Észtországban 4,2%-os áremelkedéssel kellett számoljanak, ugyanez az adat Magyarországon 5,7%-os volt. (forrás) Az infláció frontján meg kell jegyeznünk, hogy Magyarország ért el látványos fejlődést, hiszen míg nálunk 2001-ben még 9,1%-os áremelkedéssel kellett együtt élnünk, addig Észtországban már akkor is egy jóval alacsonyabb szintű (5,6%-os) áremelkedés fenyegette az országot. Egy ilyen alaphelyzetben egy sor gazdaságélénkítő lépést bátrabban lehet alkalmazni, hiszen alacsonyabb bázisról kisebb az árak elszaladásának a veszélye.
Ennél is fontosabb mutató, és nyilván sokat magyaráz abból, hogy Észtország miért volt képes az euró bevezetésére 2011-ben, az államadósság szintje.
Nem tudom melyik képernyőn mennyire fognak látszódni a számok, de a legkisebb kicsit zöld sáv az Észtországé. A 10%-ot sem éri el az észt államadósság, amivel rekorder Európában. Nyilvánvalóan ez komoly mozgásteret ad az országnak én azonban nem intézném el annyival, hogy akkor itt is van, meg van a bevezettet euró és az impozáns gazdasági fejlődés oka.
Nem minden célzatosság nélkül egy utolsó mutatót a 2009-es PISA felmérés adatait szeretném ismertetni. A 15 éves korosztály szövegértési képességét mérték, és szövegértés alatt az írott szövegek megértésének, használatának és reflektálásának képességét értették, amit a felmérés készítői elengedhetetlennek tartanak ahhoz, hogy valaki elérje saját céljait, fejlessze tudását és képes legyen részt venni a társadalomban.
A térképen minél világosabb az adott ország színe annál kevesebb iskoláskorú teljesített rosszul a szövegértési feladatokban. Észtország 13,3%-os aránnyal Európa legjobbjai között van. Ettől egyébként nem tér el jelentősen a 17,6%-os magyar érték sem, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország 22%-os értékről fokozatosan javított ide, észt adat a változás dinamikájáról nincs. Hamarosan kijön a 2012-es felmérés adatsora is, érdemes lesz megnézni merre mozdult e tekintetben a két ország.
Az adatok tehát egy igen impozáns és ígéretes képet festenek Észtországról. A számokból kiolvasható igazság talán éppen félúton van azoktól a véleményektől, amikkel eddig találkoztam. Az egyik az észteké, akik folyamatosan panaszkodnak, és úgy érzik bődületes szegénységben élnek, itt minden szar, mert bezzeg Finnországban...
A másik véglet a hozzám hasonló lelkes külföldieké. Az új szilicium-völgy, a balti főnix, az éltanuló, Európa start-up fővárosa, az e-country.Mint korábban is írtam, én azért vagyok itt, hogy a paraván mögé lássak. Elegem van a kelet-európai sötétségből, de nem akarom megadni magam annak a gondolatnak sem, hogy ezzel a történelmi és kulturális háttérrel, ami nekünk itt van, kizárólag az agyatlan kardcsörtetés tud teljesítményként kijönni. Minden napomat azzal töltöm Észtországban, hogy megtudjam lehet-e jutni valamire 50 év Szovjetunió után is?
