Megnéztem az Eurobarométer legutóbbi, 2013 őszi felvételein, hogy Észtországban és Magyarországon milyen az EU elfogadottsága, illetve mit gondolnak az emberek a gazdasági helyzetről és a perspektívákról. A két témát nem én kapcsoltam össze, a kérdőív lett így felvéve, talán azzal a célzattal, hogy az EU válságmenedzselésben betöltött szerepének megítélését is monitorozzák.

Mielőtt elolvastam a tanulmányt, megpróbáltam a saját szubjektív meglátásom szerint megítélni vajon magyar és észt oldalról milyen válaszok születhettek. A szubjektív élményem az EU megítélése kapcsán az, mintha két teljesen szélső értékek látnék. Észtországban nagyon nagy az EU elfogadottsága, egyértelmű az európai integrációs törekvés nem csak gazdasági hanem kulturális vonatkozásban is. A gazdasági várakozások tekintetében a válság lecsengésével újra növekvő optimizmust érzékelek, az észtek én úgy látom arra számítanak, hogy ismét szárnyalni fog a gazdaság.

Magyarországon ezzel szemben úgy látom a csapból is a szabadságharcos retorika folyik, valóságos propagandagépezet működik az EU ellen, ami valószínűleg megtette a hatását. A gazdasági helyzetről is hasonló intenzitású propaganda számol be, dörgedelmes sikereink vannak, de ehhez képest én azt érzékelem, hogy sok jóra nemigen számít senki.

Az Eurobarométer nem kormányzati álláspontot mér, hanem lakossági felmérés, tehát arra kaphatunk választ, hogy a hivatalos propaganda hatására/ellenére mi a lakosság viszonyulása az unióhoz, és az emberek miképpen látják a dörgedelmes sikereket.

Rögtön az első adat zavarba ejtően próbára teszi a fent vázolt képet. Arra a kérdésre ugyanis, hogy a válaszadó szerint számít-e a hangja/véleménye az EU-ban a megkérdezett magyarok 37%-a válaszolta azt, hogy igen, miközben az észtek mindössze 19%-a. Mondhatnánk, hogy mindkét érték alacsony, de figyelemreméltó, hogy az EU-t gyarmattartóként emlegető magyar propaganda ellenére dupla annyi ember gondolja, hogy van befolyása európai ügyekre, mint Észtországban. Az EU átlag 29%, tehát a magyar adat jóval az átlag felett van.

A második adatsor már inkább illeszkedik a fent vázolt trendbe. Az észtek 66%-a meg van győződve arról, hogy fényes jövő vár az EU-ra, a magyarok mindössze 46%-a gondolja ezt. Itt az EU átlag 51%, tehát az észt optimizmus jóval átlag feletti, míg a magyarok közül az EU átlagnál valamivel kevesebb ember bízik az EU jövőjében.

Arra a kérdésre, hogy az adott országban mit tartanak a legnagyobb problémának az észtek fele az inflációval válaszolt. A magyarok közel ilyen arányban (53%) inkább a munkanélküliséget tartják problémának. Az EU átlag a magyar állásponthoz áll közelebb. Emögött az lehet, hogy Észtországban az európai viszonyokhoz mérten kifejezetten rugalmas a munkaerőpiac. Habár szeretjük az országot a skandináv országokhoz hasonlítani (maguk is így tesznek), de e tekintetben inkább Angliára illetve az USA-ra hasonlít az ország. Nagyon gyors, akár heves változások vannak a munkaerőpiacon a gazdasági konjunktúra változását követve. Válság idején tömegek veszítik el állásukat (ilyenkor meglódul a kivándorlás is), viszont képes a munkaerőpiac hamar magára találni. Megnéztem a másik két balti államot is. Lettországban is az infláció lett megemlítve, ami talán a tekintetben érthető, hogy 2013 novemberében az ország az euró bevezetésének kapujában állt, és ahol eddig az eurót bevezették ott mindenhol áremelkedést okozott. A még mindig saját pénzeszközt használó Litvániában a többi EU tagországhoz hasonlóan a munkanélküliséget jelölték meg a legnagyobb problémának a válaszadók.

Ugyanezt a kérdést feltették úgy is, hogy nem az ország, hanem a saját, személyes helyzetét illetően kérték a válaszadókat, hogy jelöljék meg a legnagyobb problémákat. Az észtek itt is az áremelkedés mértékét (57%) említették meg leginkább, második helyen jóval alacsonyabb értékkel (21%) az egészségi állapot és szociális biztonság szerepelt. A háztartás anyagi helyzetéért az észtek mindössze 17%-a aggódik, ami nagyon meglepő adat. Én örökké panaszkodni hallom őket, igaz a panaszkodás nem arról szól, hogy nincs mit enni, hanem arról, hogy nem keresnek annyit, mint a finnek. Személyes szinten már a magyarok sem a munkanélküliség (24%) miatt aggódnak, hanem az áremelkedés (50%) miatt leginkább. Ez a rezsicsökkentés kellős közepén eléggé megalapozatlan, de lehet, hogy a magyar háztartások már tudnak valamit arról, hogy a parasztvakítás miképpen fog visszaütni.  A háztartás anyagi helyzetéért a magyarok 24%-a aggódik, ami jóval nagyobb mint az észt adat vagy az EU átlag (16%). Én azonban első látásra alacsonynak tartom ezt az értéket, de itt nyilván a kérdésfeltevésből adódóan arról van szó, hogy az áremelkedés és a munkanélküliség elvitte a pálmát, az első két tényezőt kellett megnevezni, és ez a két tényező önmagában is jelentősen befolyásolja a háztartás anyagi helyzetét.

A nemzetgazdaság állapotát Észtországban a megkérdezettek 44%-a tartotta igen jónak, míg a magyarok mindössze 22%-a. Az EUs átlag 31%. Hogy itt mennyire egy szubjektív és relatív megítélésről van szó azt jól mutatja, hogy a franciák mindössze 7%-a nyilatkozott úgy, hogy jónak tartja a gazdasági helyzetet. Nyilván nem a magyar helyzethez képest gondolja a franciák 93%-a, hogy rosszul mennek az országban a dolgok, hanem saját a válság előtti állapotukhoz képest. E tekintetben érdemes szemlélni a többi adatot is. A görögöknél mindössze 2% ítéli úgy, hogy jól mennek a dolgok (őszintén kíváncsi lennék kik azok), míg a svédek 85%-a elégedett az ország gazdasági teljesítményével.

Az elkövetkező 12 hónapban az észtek mindössze 15%-a számít a gazdasági helyzet rosszabbodására, Magyarországon ennek éppen duplája (30%). Érdekes itt is az észtek szempontjából, hogy az EU átlag a magyar értékkel egyezik. Az észtek tehát európai összehasonlításban kimagaslóan optimisták a gazdasági fejlemények tekintetében.

A magyar megítéléssel kevésbé van értelme összehasonlítani, de az eurót már bevezető észtek európai szinten kimagasló arányban (76%) támogatják a közös valutát és a monetáris uniót.

Arra a kérdésre, hogy EU állampolgárnak (citizen of the EU) érzi-e magát a kérdezett az észtek 72%-a igennel válaszolt. A magyar válaszadók 59%-a mondta ugyanezt, ami minden szabadságharc ellenére igen magas arány, és történetesen megegyezik az EUs átlaggal. Tehát itt is az észtek elkötelezettsége a kimagasló.

Összességében én azt látom, hogy az észtek tekintetében igazam volt. A felmérés adatai is visszaigazolják, hogy az észt társadalom az EU átlagnál jóval nagyobb elköteleződést mutat az európai integráció irányába. 10 évvel az EU csatlakozás után sem érzik úgy, hogy ez rossz döntés volt, kifejezetten pozitív várakozásaik vannak az EU jövőjét illetően és nagyon erős európai identitása van az itteni embereknek.

Ehhez képest habár a magyar adat jóval árnyaltabb képet mutat, én sokkal rosszabbra számítottam. Az, hogy a magyarok 59%-a EU polgárnak érzi magát és 10 emberből 4 úgy gondolja, hogy még befolyása is van ennek a közösségnek a viszonyaira nem az elnyomott, gyarmatosított áldozat szerepről tanúskodik. Én ezekből a válaszokból nem azt látom visszaköszönni, hogy szabadulna a magyar lakosság az uniótól és inkább más, mondjuk keleti, identitást vallana magáénak.

A gazdasági helyzet megítélésében az észtek, szerintem joggal, optimisták. Számukra vége van a válságnak, a válaszadók mindössze 15%-a számít a helyzet rosszabbodására, és a saját (háztartás) helyzetével kapcsolatban is csak kb. ugyanilyen arányban fogalmaznak meg aggodalmakat. A lakosság 82%-a szerint vagy jobb lesz a helyzet (30%) vagy ugyanolyan marad (52%).

A magyarok mindössze 22%-a ért egyet azzal, hogy dörgedelmes sikereink vannak, a többiek kifejezetten rossznak tartják a gazdasági helyzetet (total bad). Nem sokkal jobb a helyzet a várakozások tekintetében sem. A magyarok 30%-a még rosszabb helyzetre számít az elkövetkező 12 hónapban, 45% úgy ítéli meg ugyanolyan marad.