Habár Észtországban is számos politikai és történelmi jellegű nemzeti ünnep van, igazi hangulata a karácsonynak illetve a még annál is jelentősebb, nálunk leginkább Szent Iván éjjelének ismert, itt Jaanipäev néven futó ünnepnek van.

Egy igazi ünnep számomra abban ismerszik meg, hogy olyankor valóban leáll az élet, van valami jól érzékelhető fordulópont, és van a hétköznapi ember számára is gyakorolható dramaturgiája. A Jaanipäev egyértelműen ilyen ünnep Észtországban. Nyilván a földrajzi elhelyezkedés és a zord klíma hatására, amúgy is különösen fontos az a nap, amikor a leghosszabb a nappal (nincs is igazi éjszaka) és az inkább jellemző sötétség helyett a fény és a napvilág diadalmaskodik.

Ennek aztán évszázados, ha nem évezredes hagyománya van, összekötve az egészet a pogány idők természetközeli ünnepeivel, a sötétség és a fény örök harcával, tündérekkel, koboldokkal, boszorkányokkal, szellemekkel, erdei és lápi lényekkel. A hiedelem szerint ezen a napon, nyitva állnak a túlvilág kapui, az ég és a föld összeér.

Az észt Jaanipäev ünnepnek van ehhez köthetően egy olyan értelmezése is, miszerint a Saaremaa szigetén 4000 éve történt meteor becsapódás rituális újrajátszása zajlik, más források a naphoz kapcsolódó pogány hiedelmekhez, a napéjegyenlőséghez és a mezőgazdasági munkák üteméhez kötik az ünnepet.

Az biztos, hogy nagyon régóta ünneplik, régebb óta mint ahogy a kereszténység megjelent a térségben, bár magát a nevet a keresztes lovagrendek adták. A legtöbbet hivatkozott történelmi forrás egy lutheránus lelkész Balthasar Russow 1578-as "kifakadása" az általa szerkesztett Livoniai Krónikában miszerint az észtek ahelyett, hogy templomba mennének, ezen a napon inkább tüzeket gyújtanak, amik körül isznak, táncolnak és énekelnek.

Pontosan ezt csinálják ma is. Az ünnep nagyon él, végig a tengerparton máglyákat raknak, körülöttük a mi majálisainkra emlékeztető lakótelepi sör-virsli (észt verzióban kolbász-savanyúkáposzta), de van falusi-közösségi, vagy menő inges-heinekenes változata is. A lényeg, hogy mindenki ünnepli. Hivatalosan a Június 23-24-re virradó éjjel az ünnep (ez munkaszüneti nap Észtországban), azonban a csillagászati napéjegyenlőség 21-én van. A különbséget a naptárreformok okozták, áthidalni meg úgy hidalják, hogy 20-a és 26-a között bármikor belefuthatsz egy máglyába, ami körül van valami rendezvény.

Abban is megmutatkozik az ünnep igazi jellege, hogy valóban megáll az élet, úgy, ahogy karácsonykor is. Minden bezár, az egyetemen könnyes búcsút vettünk ma egymástól, az észtek felszívódnak, kiürül a város, drasztikusan csökken az újságok, TV csatornák nézettsége, elkezdődnek a szabadságolások. Rendezvényeket, megbeszéléseket, határidőket Jaanipäev-ig van értelme szervezni, utána beköszönt a (napokban legfeljebb 16 fokos) rövid nyári szünet.

100.000 dollárnyi befektetést gyűjtött össze nemrég Észtország egyik legígéretesebb startupja a Taxify. A 20 éves Marcus Willig által alapított cég úgy indult útjára, hogy először sikerrel elnyertek egy 5000 eurós támogatást az észt vállalkozásfejlesztési alaptól, majd az ígéretes indulás után nemzetközi környezetben többszörözték meg az induló tőkét.

Az okostelefonra ingyenesen telepíthető alkalmazás segítségével nem kell többé diszpécseren keresztül taxit hívnunk, hanem a rendszer automatikusan érzékeli tartózkodási helyünket és ehhez képest megmutatja az összes elérhető távolságban lévő taxisofőrt tekintett nélkül arra, hogy az melyik társasághoz tartozik.

Ebben a pillanatban Tallinn belvárosából rápillantva az alkalmazásra, nekem 9-10 autót dob ki a rendszer, akik közül a legközelebbi 500 méterre a legtávolabbi 3 km-re van tőlem. Látom a rendszerben, hogy milyen típusú autójuk van, fizethetek-e náluk kártyával, mennyi az alaptarifájuk és a kilométerdíj valamint az állásdíj, hogy hány személyt szállítanak. Ha rákattintanék az egyikre, akkor elindul egy (ha jól emlékszem) 30 másodperces számláló amin belül a sofőr visszajelezhet nekem, hogy akkor ő jön. Ha nem jelez vissza, akkor lejár a számláló és én kattinthatok más sofőrre. Ha visszajelezett, akkor kiírja az alkalmazás (lásd jobb felső kép), hogy a rendelés visszaigazolásra került, látom mennyi idő múlva ér ide, és azt is, hogy mi a kocsija rendszáma és típusa.

Azt is látom a profilukhoz írva, hogy egy 5 pontos értékelő skálán miképpen értékelték őket eddigi ügyfeleik. 4,1 és 5 közötti értékeket látok ebben a pillanatban. Számomra fontosabb az ár, mert Észtországban nincsenek hatósági árak a taxizásban érdemes hát matekozni. Az alapdíj 0,5 eur és 0,8 eur (150-240 forint) között változik, de ma jöttem éppen a buszpályaudvarról taxival haza és ott azonnal 3,5 euróról indult az óra (hogy dögöljön meg). Nagyon van értelme tehát használni ezt a kis kütyüt, mintsem beülni az első paraszthoz.

Az alapdíjak ahol alacsonyabbak, ott általában kicsivel magasabbak a km díjak (0,5-0,8 eur/km). Tehát lehet azzal is matekozni, hogy hosszabb vagy rövidebb távra melyik éri meg. Igen hasznos az értékelő funkció is. Amúgy sem túl magas az észt szolgáltatások színvonala (már ami a szolgáltatók viselkedését illeti) és nem mondom, hogy az örmény taxisok színvonalát hozzák, de simán elüldögél a seggén a kocsijában, míg én a karomon a 2 éves gyerekkel, a kezemben három táskával és egy hátizsákkal várom, hogy kinyissa a csomagtartót. Ő úgy gondolja, hogy elég ha bent megnyomja a nyitógombot. Én meg úgy, hogy kapott egy 1-est a Taxify értékelésen és türelmesen kivártam míg kicentezi nekem az összes visszajárót. Begyűjt még ilyet egy párat és "biztos" előre fogja sorolni őt a gép, amikor a címhez közeli sofőröket kell ajánlani.

Sokan úgy interpretálják a Taxify-t, mint a taxitársaságok egyik lehetséges válaszát a hamarosan Budapesten is megjelenő Uber jelentette kihívásokra. Szerintem inkább párhuzamos fejlesztések utólagos egymáshoz pozicionálásáról van szó, mert én úgy látom a Taxify sok tekintetben hozza azt, amit az Uber is, azonban modellje nem megkerüli, hanem inkább megcélozza a taxitársaságokat.

A Taxify rendszerében ugyanis elsősorban (de nem kizárólagosan) taxitársaságok regisztrálhatnak, akik sofőrönként 12-15 eurós díjat fizetnek és ezért cserébe azonban a teljes diszpécser szolgálatot kiváltja náluk az alkalmazás. Ettől aztán tudnak árat csökkenteni és ha bejön (vagy már jelen is van) az Uber féle fapados taxizás (akárkiből lehet taxis), akkor is felvehetik a versenyt.

Lehet azonban a Taxify-hoz egyéni sofőrként is regisztrálni, abszolút benne van ugyanaz a sharing economy modell, ami az Ubert is pörgeti. A Taxify jelen pillanatban Észtországban és Lettországban érhető el, de a most megnyert 100.000 dollárt elsősorban a külföldi terjeszkedésre fogják használni.

Az észt télről korábban írtam. Most hogy beköszöntött a nyár, mintha egy egészen más országban lennék. A tél azért volt nehéz, mert sötét volt, de azt nem gondoltam soha, hogy egyszer a napfény fog gondot okozni. Most, még csak június elején vagyunk, majd a hónap végére éri el a jelenség a csúcspontját, de már május eleje óta megint teljesen össze van zavarodva a bioritmusom.

Télen azért nehéz felkelni, mert az ember legszívesebben 11-ig aludna, hisz úgy tűnik a nap is csak akkor kell fel. Nyáron meg azért aludnék 11-ig, mert hajnali háromkor sikerül végre elaludni. Kinézve az ablakon nem ad sok támpontot az időjárás, este 10-kor olyan hangulat van, mintha délután kettő lenne.

Valamelyik észt turistacsalogató oldalon láttam azt a számomra kicsit kenetteljes leírást, hogy két lelke van az észteknek. A sötét, bezárkózó téli, és a nyitott, világos, nyári. Sztereotip túlzásnak tartottam, mint a csavaros magyar észjárást, de meg kell mondjam, van benne valami. Megváltoznak az emberek is, ahogy ilyen durván az ellentétébe fordul az éghajlat. Télen az tűnt fel, mennyire visszahúzódóak, semennyire sem hivalkodóak itt az emberek. Sehol nem látsz egy extravagáns arcot, mindenki beolvad egy konform, kifejezetten csendes, visszahúzódó stílusba. Most, hogy ránk tört a nyár, nem ritkán 30 fok fölött van a hőmérséklet (ezt az észtek szokatlanul melegnek tartják), csak előkerültek azok a chopperek. Felbőgetve a motorokat bandákban húznak végig a városon, de most sok feltuningolt, kipingált autót, vagy nagyon szépen megcsinált veterán kocsit is szoktam látni. Télen a csajok stílusosnak tűnnek, de az a hideg, jéghercegnő kategória. Nyáron nem ezzel a szóval írnám le őket. Rövid az a nyár, mindent bele kell zsúfolni.

Az észt tavasz és nyár csodálatos. Más a ritmusa. Otthon március közepével elkezdődik. Jön az a friss levegő, egyre vékonyabbak a kabátok, május végére már csúszunk bele a nyárba. Itt rövidebb a tavasz, májusban van március, és szinte azonnal átfordulni látszik a nyárba. Kell is a sietség, mert annyi hosszú sötét, szürke hónap után az ember hálás minden napsugárért.

A finnek híresek erről, de Észtország is az ezernyi kis tó és erdő országa. Sok a mocsaras láp, különleges hangulata van a szigeteknek, a hosszú faházaknak. Nagyok vidéken a távolságok, sokaknak van lova, meg nincs beépítve a legtöbb helyen a tengerpart ezért nem a kaszinós, hoteles, hanem a kirándulós, sportolós, kempingezős nyaralás a jellemző.

Kérdezték a kollégáim elutazunk-e valahova a nyáron nyaralni. Mondtam nekik, nem utazunk sehova, mert mi már el vagyunk utazva. Nekünk Észtország új, végre nyakunkba vehetjük az országot.