Beköszöntött Észtországban az igazi tél. A helyiek azt mondják van, hogy hat hónapig is eltart, októbertől áprilisig. De most két hónapot késett. Én már nagyon vártam, mert amikor nincs hó, az úgynevezett "fekete tél" az iszonyú. Baszott sötét van örökké, a napközben is olyan félhomály szürkeség. Egész decemberben azt éreztem nincs kedvem felkelni, mert délelőtt 10-kor még olyan félhomály volt, mint otthon reggel 6 körül. És kettőkor már elkezd sötétedni az amúgy sem túl világos nappal.
Én a hidegtől tartottam, de az igazi ellenség a sötétség. Olyan depressziós lettem tőle, hogy álmaimban az jelent meg, hogy reggel majd felébredek és a szemben lévő ház falán vissza fog tükröződni a napfény. Hát nem tükröződött. Ha nem kellett volna elmennem egy szakmai útra Hollandiába, akkor két hónapig nem látom a napot. Már az is vicces magyar szemmel, hogy az ember innen Londonba és Hollandiába úgy megy, hogy megyek a melegbe.
De megjött a tél, leesett a hó, ami mindent megváltoztatott. Ha itt leesik a hó, akkor az le van esve:) És gyönyörű. Sok esik, és belep mindent és napokig esik, és ettől még a városban is jól tud kinézni a tél. Budapesten ahhoz voltam hozzászokva, hogy a hóesés napja még romantikus aztán nagyon hamar ilyen koszos, szürke vagy sárga sárral kevert massza lesz belőle, amitől a városi tél egyszerűen ronda. Tallinnban a tél fehér.
A város levegője az erős tengeri szelek miatt Európa egyik legtisztább levegője, ettől (és a folyamatos utánpótlástól) az utcán is meg tud maradni fehéren. Fehér minden háztető, minden park, minden fa. Ez sokat javít a sötétségen is, mivel a fehér havon visszatükröződik a fény, és a hófelhők is inkább narancsos, vöröses színben vannak az égen, rajtuk gondolom a város fényei tükröződnek vissza. Mindenesetre nincs sötét.
Aztán amikor megérkezik az igazi hideg, napközben -15 körüli hőmérsékletet jelent, éjjelre ez le tud menni -25-re is a városban, akkor érdekes módon kisüt a nap. Szóval a leghidegebb idő a legszebb időjárással jár együtt. Hetek óta süt a nap, csillog a havon, de mivel nagyon hideg van, az nem olvad el hanem szépen csillog. Nagyon szép.
Vidéken még ennél is hidegebb van, Hiiumaa szigetén ott élő barátaim azt mondják -20, -25 volt az utóbbi hetekben ezért hamarosan várható, hogy idén is befagy a tenger. És ha befagy a tenger az azt jelenti, hogy megnyitják a közutat a jégen. Összesen 9 ilyen található Észtországban, a leghosszabb a szigetek és a szárazföld között olyan 20 km. A jég olyan erős, hogy 2500 kg-ig minden jármű rámehet. Ún. "road master"-ek felügyelik a jég vastagságát és az út állapotát folyamatosan, ők irányítják a forgalmat is.
A jégen való közlekedésnek sajátos szabályai vannak. Például nem lehet bekapcsolva a biztonsági öv, mert ha gyorsan el kell hagyni az autót, akkor az akadályt jelenthet. A kijelölt útról könnyű letérni, ezért naplemente után nem lehet átkelni. Itt is vannak magukat menőnek gondoló Hummeres arcok, minden évben eltűnik egy-egy autó a jégen. Általában éjszaka, amikor a baromarc mégis ráhajt.
Nem lehet a jégen 25 és 40 km/h óra közötti sebességgel közlekedni. Vagy lassabban vagy gyorsabban kell menni. E két sebességhatár között ugyanis az autó kereke olyan vibrációt okoz, ami megtörheti a jeget. Az út maga nincsen túlbonyolítva, követed a keréknyomot. Ha keletkezik valahol egy lék, vagy nagyobb tócsa, akkor arra egy hidat építenek. Ami azt jelenti letesznek két deszkát.
A depis, fekete karácsony után kezdem értékelni és szeretni a telet. Nyilván van ebben némi kognitív disszonancia is, ha már tudom, hogy itt mediterrán esti kiülős kávézásra és korzózásra nem számíthatok, átálltam egy téli világra. Baszott nagy "jégkutatós" kabátot vettem, a TV-ben síközvetítést nézek (síelni egyelőre nem tudok), Lappföldre megyünk hamarosan megnézni a zöld sarki fényeket és szánkó, hógolyó, hóember jelenti a szórakozást, meg a beülős kocsmákból lehet nézni a hóesést.:) Tök sok dolgot lehet csinálni télen is, amint megjön ez a mindent beborító fehér hótakaró szerethető hangulata lesz az egésznek.
