Mivel az észt szociális háló még jóindulattal sem nevezhető túl erősnek, a különböző marginális élethelyzetű csoportok nagyon rossz körülmények között élnek az országban. Habár én úgy látom Észtország egyre erőteljesebben orientálódik a Skandináv térséghez, ez tekinthető az igazodási pontnak, jóléti, szociális kérdésekben inkább egy amerikai típusú neoliberális megközelítés jellemző, reziduális (maradékelvű) jóléti intézkedésekkel. E tekintetben nem a finn és svéd modellt követik egyelőre.

Érdeklődéssel szoktam figyelni, hogy miképpen tálalja az észt sajtó a különböző szociális problémákkal kapcsolatos híreket, mi erre a közvélemény reagálása és milyen érvek mentén zajlanak a viták. A tegnapi újság egy az Észt Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet keretében zajló projektről számolt be, aminek első hat hónapja nemrég ért véget.

A projekt arról szól, hogy egy "naloxone" nevű készítményt osztanak kis sárga csomagokban aktív opiáthasználóknak és közeli hozzátartozóiknak, miután azok elvégeztek egy rövid tréninget a szer használatáról. A "naloxone-t" eddig is használták mentőautókban, arra alkalmas, hogy kábítószer túladagolás esetén, ha idejekorán kerül beadásra, akkor visszahozza az érintetteket.

A projekt keretében most ez a készítmény a szerhasználókhoz illetve a hozzájuk közel álló személyekhez kerül, így már a mentő érkezése előtt be tudják azt adni. 544 ilyen sárga csomagot osztottak ki fél év alatt, 63 esetben utántöltés történt, tehát a csomag gazdája előtte már elhasznált egyet valaki megmentésére. Mivel a mentőt ilyenkor is kihívják, a mentőszolgálat és a sürgősségi állomások forgalma nem csökkent. Ugyanakkor a tavalyi statisztikákkal összehasonlítva 20 emberrel kevesebb halt meg túladagolásban. Tavaly ilyenkor már 74 halálos áldozat volt, idén 54. A drog és főleg az alkohol óriási probléma az országban.

A reakciók egyrészt harsányak:

"Minek költenek akár egy fillért is ezekre a szemét drogosokra"

Ugyanakkor frappáns a visszavágás is:

"A boncolás és a köztemetés olcsóbb, mint pár tucat kiosztott injekció?" (nem olcsóbb)

Jelen van tehát Észtországban is a droghasználókkal (és egyébként bármilyen marginális csoporttal) szembeni előítélet és elutasítás, ez azonban nem emelkedik hivatalos kormányprogram szintjére. Az észt szakmai érvelés legtöbbször erősen financiális természetű, kevésbé ideológiai. Ez egyrészről rossz, mert morális érvekkel, életekre való hivatkozással, főleg marginális csoportok esetében nem lehet sokra menni. Ugyanakkor az az előnye is megvan, hogy negatív diszkrimináció sincs ideológiai vagy mondjuk vallási alapon.

Amint valaki képes kimutatni, hogy egy-egy program, szolgáltatás végeredményben olcsóbb mintha nem csinálnának semmit, akkor azonnal lesz támogatás. Van ebben valami kegyetlen számítás, ugyanakkor világosak a keretek, az itteni munkámban számomra sokkal könnyebb egy szakpolitikai érvrendszert felépíteni itt, mint otthon, ahol különféle ideológiák és háttér motivációk minden egyes témán hármat-négyet csavarnak. Ezt az európai szinten is igen progresszív programot 100%-ban az észt kormány finanszírozza.

Magyarra nem tudom hogy érdemes ezt a kifejezést fordítani, különféle Finnországról szóló blogokon a "mindenkit megillető jog" tükörfordítást találtam, de nekem az nem áll a számra. Mindenesetre arról az északi országokban évszázadok óta jelen lévő szokásjogról van szó, amit ma már az írott törvények is garantálnak, hogy bárki szabadon használhatja az ország mezőit, erdőit a szabad természetet tekintet nélkül arra, hogy az magán vagy közterület-e.

Ez a szokás (és jog) ismeretes Észtországban is, eddig is törvény garantálta az állampolgárok természethez való jogát. A mai nappal lépett életbe a Környezetvédelmi Törvény módosítása, ami további liberalizációt tartalmaz. Ezentúl még szabadabb lesz az ország természeti szépségeit bárki által használni.

A korábbi szabályozás úgy rendelkezett, hogy bárki gyalogosan, kerékpáron, lóháton beléphetett bármilyen területre napkeltétől napnyugtáig az országban tekintet nélkül a tulajdonviszonyokra, hacsak explicit tiltótábla, vagy egyértelmű elkerítés nem jelezte annak ellenkezőjét. Lehet gombát, szamócát szedni, gyógynövényeket, mogyorót bármit, kivéve a védett növényeket. Sima kézi pecabottal engedélyezett a horgászás is a tavakon, különösebb horgászengedély nélkül.

Tilos volt azonban a kempingezés eddig magánterületen, a tulajdonos közvetlen háztáji kertjébe való belépés, annak termésének megdézsmálása, vagy nyilván a földeken a termésben való károkozás és egyáltalán a természet bármilyen módon való károsítása. A tulajdonos engedélye nélkül nem lehetett tüzet rakni, nem ildomos hangoskodni, zavarni az ott lakókat, illetve az ott élő vadakat. Motoros járművekkel nem lehetett az ilyen területekre menni, és semmilyen más módon nem lehetett a környezetet szennyezni.

Mától a szabályozás úgy módosult, hogy 24 órán keresztül, tehát napnyugta után is lehet akár magánterületen is tartózkodni, és engedélyezett a kempingezés maximum 24 óra hosszat. Ezt meghaladóan a tulajdonos engedélyére van szükség. Lehullott ágakat lehet gyűjteni, de a fákról letépni semmit nem szabad. 

A természet és az ember interakcióját hivatott ez a törvény biztosítani ami legalább akkora felelősséget is jelent, mint amekkora szabadságot. Senkinek nem kell behúzott nyakkal járnia saját országában, a természet mindenkié, és nem kell földhivatali nyomtatványokkal a kézben kilépni a telekhatárokat ha kirándulni vagy kempingezni akar az ember.  

Másodszor futok bele abba, ahogy a NOL.hu tálalja Magyarország Tallinni Nagykövetségének bezárását, illetve az arra adott észt reakciót, miszerint Észtország is bezárja nagykövetségét Budapesten.

Előrebocsátom, hogy a lépés szerintem is barátságtalan, számomra személyesen valószínűleg a jövőben gondokat is fog okozni ügyintézéseknél. Mégsem hagy nyugodni az, ahogyan a NOL.hu a maga pillanatnyi érdekei mentén számol be az eseményekről, azt a látszatot keltve mintha valami megdöbbenés és felháborodás hullám futna végig Észtországon.

Én ugyanis ehhez képest úgy látom, hogy:

Észtországban nagyjából senkit nem érdekel a magyar követség bezárása.

És amikor ezt mondom, akkor úgy értem, hogy a helyzet még annál is rosszabb, mint ahogy a NOL.hu leírja. Magyarország egész nyugodtan lehúzhatja magát akár a WC-n (nagyjából ez most a program), ez Észtországban olyan sok reakciót nem fog kiváltani.

Kulturálisan tényleg nagyon erősek a szálak, a magyaroknak nagy respektje van Észtországban. Azonban gazdasági, politikai téren nincs érdemi kapcsolat a két ország között. Az észt gazdaság és társadalompolitika teljes egészében Finnország és az eurorégió országai felé fordul. Sokszor azt is érzem, hogy az észteket zavarja amikor kelet-európai vagy poszt-szovjet jelzővel látják el az országukat. Ők magukat észak-európainak tekintik. Ez az elzárkózás nem célzottan Magyarországnak szól, az észtek a lettekről és litvánokról sem akarnak hallani, engem megdöbbent, hogy mennyire nincs kapcsolatuk (pl. az egyetemen) saját szomszédaikkal. Napjaink politikai fejleményeit tekintve pedig a két ország annak ellenére nincs egy lapon sem, hogy elvileg mindkét országban jobboldali irányultságú kormány van hatalmon. Az észt jobboldal azonban nem kereszténydemokrata-konzervatív módon hanem liberális vonalon jobboldali inkább.

Amikor politika kerül beszélgetéseim során szóba, akkor általában nagyon ködösen, elnagyoltan hallottak csak valamit a mostani magyar közállapotokról. Én még olyan észttel nem találkoztam, aki tudta volna Orbán Viktor nevét, vagy bármit is a magyarországi fejleményekről. Halászbástya, gulyás leves, finnugorok vagyunk. Mindig pozitív színben beszélnek az országról, rendezvényeken Magyarországot, mint a legnagyobb finnugor országot szokták bemutatni. Kritikaként elmondják, akik jártak már nálunk, hogy mi túl hangosak és heves vérmérsékletűek vagyunk. Örökké pusziszkodni is akarunk. Közhelyek a köbön, valójában fingunk nincs egymásról.

A tallinni magyar nagykövetség bezárásáról érdemi hírek nem nagyon jelentek meg az országos észt sajtóban. A budapesti észt nagykövetség bezárásáról azonban mindkét nagy napilap online verziója is beszámolt, az egyik angol nyelven is. Mindkét hír tömör, rövid közlemény volt, azzal a szöveggel, hogy az észt külügyminisztérium átrendezi portfólióját. Azt már nem jegyezték meg, hogy ez szóról szóra ugyanaz a szöveg, amivel a magyarok előálltak. Ami itt történt az szerintem egy nagyon jellemző észt reakció.

Magyarországon általában az van, hogyha van egy hír, ami mondjuk reakciókat vált ki, akkor az egy harsány reakció. Publicisztikák jelennek meg, végigfut az egész az online sajtón és az azokra kapaszkodó blogoszférán. Jobbról balról, alulról felülről, Tamás Gáspár Miklóstól Raksányi Gellértig végigfut mindenki tollán a sztori míg végül Török Gábor megmondja a semmit. Ehhez képest a hűvös Észtországban nincs ilyen érzelmi élete a dolgoknak, de ez nem jelenti azt, hogy el van felejtve. Sőt. Az észtek rövid, pár mondatos hír formájában lehozták, hogy bezárják a budapesti nagykövetségüket. Az indoklás szóról szóra ugyanaz, mint amivel a magyar kormány indokolta hasonló lépését, azonban ez nincs a cikkben kifejtve, csak a vájt fülűek értik, nincs a szájakba adva mit kell gondolni. Nemes egyszerűséggel megjegyzik, hogy pár hete a magyar kormány hasonlóan döntött. Igazi fricska ez, mert egyszerre van benne, hogy tükröt tartanak a magyaroknak, és az is, hogy különösebben nem izgatja őket a dolog. Az észtekre jellemző módon, botrány nincs, de nem felejtjük el mi történt.

Az észt hírek alatt szereplő kommentárokban nyomát sem találtam a NOL.hu által megénekelt megdöbbenésnek és értetlenségnek. Magyarországon élő észtek persze aggódnak ügyintézésük miatt, de az amúgy sem nagy számú kommentár többsége kb. az a színvonal, hogy "zárjuk be az összes követséget, csak viszik a pénzt". Észtországban is az IQ bajnokok töltenek 24 órát közéleti írások kommentelésével.

Az az igazság, hogy Magyarország messze van. Az észt beruházások 0,12%-a érkezik Magyarországra, a kereskedelmi forgalom 28 millió eurót tesz ki. Politikailag ég és föld a két ország, a távolság miatt azonban nincs súrlódás. Az észteket nem zavarja, hogy a magyarok éppen tönkreteszik saját jövőjüket, az észteket egyedül az zavarja, hogy miért nem élnek már úgy, mint a finnek, mondjuk holnaptól...